BEMUTATÁS

Sokan félnek a bemutatkozástól, talán, mert annyira fontos lehet. Embereket bemutatni egymásnak külön művészet. Ilyenkor egyaránt használhatjuk a vezeték- és keresztnevet. Idősebbek gyakran jobban szeretik, ha csak a vezetéknevükön mutatjuk be őket, s ez használható hivatalos, üzleti találkozókon is. Udvarias gesztus, s gyakran a társalgást is segíti; ha megemlítjük a bemutatott rangját vagy címét. Ha egyszerre két embert mutatunk be egy társaságban, segítségünkre lehet, ha utalunk a köztük lévő kapcsolatra is, elmondva, hogy testvérek, vagy nem régen jegyezték el egymást, esetleg barátok vagy kollégák. A körülményektől függetlenül az alapvető udvariasság mindig megkívánja, hogy bemutassuk az egymást nem ismerő embereket. Így ha egy barátunkkal sétálunk az utcán, s belebotlunk egy ismerősünkbe, ne csevegjünk vele, vagy menjünk tovább anélkül, hogy bemutatnánk őket egymásnak.

A Jó házigazda

Házigazdaként ne essünk abba a hibába, hogy az újonnan jöttet azonnal bemutatjuk egy nagy társaságnak; így szegény egyetlen névre sem fog emlékezni. Az sem helyes, ha két embert összeismertetünk, s azonnal magukra hagyjuk őket: kezdjenek egymással, amit tudnak. Próbáljuk vendégeinket információval ellátni egymásról, hogy könnyebben megeredjen a nyelvük. A legjobb, ha mi magunk indítjuk meg a társalgást, mielőtt tovasuhannánk egyéb feladatainkat ellátni. Ha észreveszünk egy magányos vendéget, azonnal vegyük gondjainkba, s mutassuk be valakinek.

Bemutatnak minket

Amikor bemutatnak bennünket, könnyebben megjegyezhetjük az illető nevét, ha a szemébe nézünk, s az üdvözléssel azonnal elismételjük a nevét, s megpróbáljuk valamilyen jellegzetes vonásához kötni, például a haja színéhez, a ruházatához vagy a beszédmódjához.
Ha elfelejtettük valakinek a nevét, kérjünk elnézést, és kérdezzük meg, hogy is hívják. Ekkor azonban igazán figyelnünk kell, s megpróbálni megjegyezni a nevet, ugyanis újra kérdezni már faragatlanságnak számít. Ha úgy érezzük, egy tiszteletre méltó személynek mutattak be, csak a vezetéknevét használjuk, amíg engedélyt nem ad, hogy a keresztnevén is szólíthatjuk. Ha kezet nyújtanak, el kell fogadnunk, s ugyanez érvényes a puszira is.
Zavarba ejtő lehet, ha valaki megismer minket, de mi nem emlékezünk rá; a legbiztosabb egy darabig úgy tenni, mintha mi is ismernénk, míg eszünkbe nem jut, ki is ő, vagy biztonsággal nem mondhatjuk: „Nem hiszem, hogy ismerjük egymást.”. Néha előfordul, hogy egy nagy társaságban egyedül vagyunk, ilyenkor vennünk kell a bátorságot az ismerkedéshez, vagy megkérni egy barátunkat, hogy mutasson be pár embernek. Ha mi is bemutatjuk másoknak a társaságunkban lévő embert, ügyeljük arra, hogy ugyanazt a formát kövessük, ahogyan nekünk bemutatták; ez különösen fontos abban az esetben, ha az illetőnek valamilyen társadalmi címe vagy rangja van.

Fontos illemszabályok:
Adjunk némi fogódzót a bemutatottaknak egymásról, melyen elindulva el tudják kezdeni a beszélgetést.
Szólítsuk nevén azt, akinek bemutattak.
Valljuk be, ha valakinek nem sikerül megjegyeznünk a nevét.
Fogadjuk el a kézfogásra nyújtott kezet. Azonban ügyeljünk az alapvető protokolláris szabályokra: nő nyújt kezet férfinak, magasabb rangú az alacsonyabbnak, idősebb a fiatalabbnak!

Ne mutassunk be egyszerre túl sok embert egymásnak.
Ne várjuk el a vendégektől, hogy saját maguk mutatkozzanak be.