ÉTKEZÉS

A helyes étkezési szokások az etikett sarokkövei. Alapvetően gyakorlati útmutatók. Abban segítenek, hogy a lehetőségekhez képest minél könnyebben és elővigyázatosabban ehessünk; hogy a nélkül fogyaszthassuk el az ételt, hogy ezzel asztaltársainkat zavarnánk. Ezek az elírások azonban nemcsak az étkezésre vonatkoznak, hanem minden egyébre, ami az asztalhoz üléstől a leszedésig történik.

Leülés
Hivatalos étkezéseken nem ülhetünk addig asztalhoz, amíg a háziasszony és a díszvendég helyet nem foglal, vagy amíg a házigazda hellyel nem kínálja őket. Győződjünk meg róla, hogy a megfelelő helyet foglaltuk el, és segítsünk a szomszédunknak is. Próbáljunk egyenesen ülni, kezünket tartsuk az ölünkben, vagy könnyedén pihentessük az asztalon.
Ha kaptunk szalvétát, a leülést követően bontsuk szét és terítsük az ölünkbe. A szalvéta nem bébielőke; arra szolgál, hogy szánkról és állunkról a kis morzsákat letöröljük. Protokolláris étkezéseknél szigorú ültetési rend van. Vegyük figyelembe, hogy nem ültethetünk egymás mellé akárkit. Ezek szigorú előírások, betartásuk nem könnyű. Ezzel a témával részletesen az Ültetési rend című fejezetben foglalkozunk!

Kínálás visszautasítása
Ha bizonyos ételeket bármely okból nem ehetünk, erre lehetőség szerint a meghívásra adott válaszban figyelmeztetni kell a vendéglátót. Ha mégsem sikerül kitérni előle, csak nagyon keveset vegyünk abból az ételből, s a többiből együnk sokat, és amennyire diszkréten csak tudjuk, hagyjuk ott a „maradékot”. Tökéletesen elfogadható, ha bort vagy bármely más szeszes italt visszautasítunk. Az elhárítás megerősítéseként tenyerünket egy pillanatra a poharunk fölé emelhetjük.

Az étkezés megkezdése
Még ha a házigazda felszólít is minket, hogy a kiszolgálás után kezdjünk enni, illik megvárni, míg néhány más vendég is megkapja az ételt; velük együtt lássunk hozzá. Ha bizonytalanok vagyunk benne, milyen evőeszközt használjunk, és miként fogyasszunk egy adott ételt, kérdezzük meg, vagy figyeljük meg a tapasztaltabbak módszerét. Általános szabály, hogy az evőeszközök a fogások sorrendjében helyezkednek el a tányér mellett; mindig a szélsővel kezdjünk.
Ha a bal szélen kicsi kést találunk egy kis tányérban, az a zsemletányér vajkéssel és a kenyér vajazásához való. A vajat a vajtartóból az erre a célra odakészített késsel vegyük ki, ne a sajátunkkal. A kenyérből mindig csak egy kis darabot törjünk, s azt vajazzuk meg.

Kiegészítő ételek
Ha van valami az asztalon, például valamilyen mártás, ami tőlünk messze van, kérjük nyíltan, vagy kínáljuk vele a szomszédunkat, abban a reményben, hogy felajánlja nekünk is. Udvariatlanság az ételt kóstolás nélkül megsózni vagy borsozni; azt sugallja, íztelennek véljük. Minden fűszert és savanyúságot tegyünk a tányér szélére, és falatonként adagoljuk az ételhez; csak a parmezán sajtot, a frissen őrölt borsot és a szóróedényben lévő sót szórjuk közvetlenül az ételre. Nem illik olyan dolgot kéri ami nincs az asztalra készítve; ez kritikának számít a vendéglátó felé, és kétszeresen is kínos, ha éppen nincs a háznál, amit kérünk. Ugyanakkor egy pohár vizet egészen nyugodtan kérhetünk.

Az evőeszközök használata

Az evőeszközök helyes használatát úgy állapították meg, hogy minél könnyebbé tegye az étkezést, és elkerülhető legyen, hogy könyökünkkel a szomszédot meglökjük.
A legáltalánosabb evőeszközpáros a kés és a villa (ezt hívjuk nagyváltásnak): a kés nyele a jobb kezünkben helyezkedik el, a mutatóujj a nyél tetején, a penge irányába mutat; a hüvelyk- és a középső ujj tartja a kés nyelét. A kést csak az ételek vágására használjuk, valamint arra, hogy a lefelé fordított villára rásegítsük az ennivalót. Nem használható az ételek lapátolására, és sohasem vehető a szájba. Hasonlóan tartsuk a villát a bal kezünkben: a mutatóujj a villa ága felé néz, s a hüvelyk- és középső ujj tartja a helyén.
A villával nem illik „lapátolni”, bár ez alól kivételt képezhet a rizs és a borsó (lásd lejjebb). A villát nem szabad átvenni a jobb kézbe, és vágni vele az ételt. A spagettit és makarónit evőkanál segítségével tekerjük fel a villára.
Amerikában szokás a villát jobb kézben tartani, Európában azonban nem.

A kanalat jobb kezünk hüvelyk és középső ujjával tartjuk. A levest a tányér széle felé kifelé kanalazzuk. Soha ne szürcsöljük ki az utolsó pár kanál levest a tányérból. Emeljük meg tányérunk szélét, úgy merjük ki, Soha nem magunk felé billentjük a tányért! A villát használhatjuk magában, a kanalat is, de a kést nem!
Az evőeszközökkel soha ne hadonásszunk, magyarázat közben ne használjuk nyomatékosítására, ne hajoljunk a tányér fölé. Étkezés közben, ha kisebb szünetet tartunk,, az evőeszközt helyezzük a tányérra ne az asztalra; az étkezés végén pedig helyez a tányér közepére, szárait jobb oldalra fordítva.

Különleges ételek

Bizonyos ételekkel nehezen birkózunk meg, némelyeket kézzel kell enni, másokat különleges „eszközökkel”. Az olyan ennivalókat, mint a rizs és a borsó, igen nehéz lefelé fordított villával enni, de hivatalos étkezésekkor ez a szabályos módja, így meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. Kötetlenebb alkalmakkor azonban már megengedhető visszafordítani a villát, és így ráemelni az ételt.
A kézzel ehető ételek közül az articsókával, spárgával és rákkal találkozunk a leggyakrabban. Amikor a kezünkkel eszünk, sohase nyaljuk le az ujjunkat; szalvétával töröljük tisztára, vagy ha van, kézmosó edényben öblítsük le.
Ha articsókát szolgálnak fel, leveleit egyenként szedjük le, a rostos végénél tartva merítsük fehér tövét a mártásba, és fogunkkal húzzuk ki a „húsát”. A megmaradt levélrészt tányérunk szélén helyezzük el, hacsak nem kaptunk erre külön tálat. Az articsóka bolyhos feje nem ehető, belső részét pedig késsel és villával fogyaszthatjuk el.
Ha a spárgát egészben, külön fogásként tálalják, akkor a kezünkkel kell enni. Egyenként fogjuk meg, és mártsuk a mártásba. Ha fiatal és puha a spárga, az egész szár elfogyasztható, de ha a vége kemény, hagyjuk a tányérunk szélén. Ha a spárgát más étel részeként tálalják, késsel, villával együk, vagy speciális csirág fogóval.
Ha egész rákot kapunk, először húzzuk le a farok részt, majd távolítsuk el a lábakat és a páncélt, végül szedjük le a fejét. Ha mártással tálalják, merítsük bele, és máris fogyaszthatjuk.
Sok egészben (héjában, kagylójában Stb.) tálalt állatfélét különleges „eszközökkel” kell enni. A csiga házát például egy különleges csipesszel tartjuk, és kis fogvájóval vagy kétágú villácskával vesszük ki a húst. A friss osztrigát kis villával kell kiemelni a kagylójából. A villát tartsuk a jobb kezünkben, a ballal pedig fogjuk meg a héjat, s válasszuk el a húst a kagylótól. Ezután a villával kiszedhetjük a húst, de a kagylót felfordítva, egyenesen a szánkba is önthetjük a tartalmát. A kagylóhoz speciális eszközt kapunk, amellyel kivehetjük a húst, de használhatjuk erre a célra egy másik kagyló héját is. A homár húsát késsel és villával kiszedhetjük, ezután úgy vágjuk össze, ahogy más étellel tennénk. Rák ollóját egy külön erre a célra kapott eszközzel válaszuk el a húsától. Sült csirkecomb esetén csak abban az esetben foghatjuk meg kézzel, ha a végén papírszalag van. Ez egyrészt díszíti az ételt, másrészt lehetőséget biztosít arra, hogy ne zsírozzuk össze kezünket. Megfoghatjuk akkor is, ha kézmosó edény áll rendelkezésre. Papírszalvétába nem célszerű törölnünk kezünket, mivel ráragadhat és ez gusztustalan látványt, nyújt.

Hogyan viselkedjünk az asztalnál?

Akkor viselkedünk helyesen, ha udvariasak és figyelmesek vagyunk a többiekkel. Gondoskodjunk arról, hogy szomszédaink mindennel el legyenek látva, amire szükségük lehet. Vegyünk részt a társalgásban, soha ne legyünk hangadók, s dicsérjük az ételt a házigazdának. Mulyaság társaságban nem megszólalni, gubbasztani, illetlenség hangoskodni, feltűnősködni.
Csukott szájjal együnk, s természetesen ne beszéljünk, ha étel van a szánkban, bármennyire szeretnénk is azonnal elmondani valamiről a véleményünket. Sokszor a „Ne beszélj tele szájjal!” helyett véletlenül azt mondjuk gyermekeinknek: „Ne egyél tele szájjal!” Ez a nyelvbotlás önmagában is egy illemtani jó tanács: csak kis falatokat vegyünk a szánkba — ha tényleg tele van a szánk, igen nehéz csukva tartani rágás közben.
Ha valamilyen magot vagy rágós falatot ki kell köpnünk, olyan diszkréten tegyük, amennyire csak tudjuk. A villánk segítségével helyezzük a tányér szélére. Ha egy kis étel vagy ital kiloccsan a terítőre, ne törődjünk vele; ha viszont annyit öntünk ki, hogy kárt okozunk, kérjünk bocsánatot, és ajánljuk fel, hogy segítünk a kitisztításában, vagy fizetjük a tisztítási számlát. Minél kevesebbet fontoskodjunk, s amilyen hamar csak lehet, folytassuk az étkezést.
Próbáljuk szabályozni az étkezési sebességünket, hogy ne kelljen órákat várakoznunk a többiekre, de mi se várakozzunk sokat. Nem illik az asztalnál vakarózni és szimatolni. Ha köhögni vagy tüsszenteni kell, forduljunk el az asztaltól, és kezünket vagy zsebkendőnket tegyük az arcunk elé. Általában próbáljunk meg az étkezés alatt az asztalnál maradni, ha mégis valami miatt távozni kényszerülünk, ezt csendben tegyük, és hamar térjünk vissza.
Ne együnk a kezünkkel, hacsak a házigazda nem teszi, és ne nyaljuk le az ujjunkat. Ha az étel — például az articsóka — megkívánja, hogy kézzel együk, kézöblítő csészében mossuk le a kezünket: tegyük ujjainkat a vízbe, majd a textil szalvétánkkal töröljük szárazra.
Ha valakit közeledni látunk a borosüveggel, ne ürítsük ki rögtön a poharunkat, hogy minél többet lehessen beleönteni.

Végül, sokan nem tartják összeegyeztethetőnek a dohányzást az evéssel: ne dohányozzunk anélkül, hogy engedélyt kérnénk, s ha lehet ne is kérdezzük meg, amíg mások esznek. Ha mégis dohányzunk, kínáljuk körbe a cigarettát. Ha minket kínálnak, nem illetlenség visszautasítani, viszont adjunk tüzet, ha van. Szivarozni és pipázni étkezés közben szigorúan tilos és nagyfokú udvariatlanság! Étkezés után viszont nem tiltott. Kérdezzük meg a többieket, zavarja-e őket a füst. A pipa és a szivar elfogyasztása bensőséges eseménynek számít, érdeklődést, kíváncsiságot válthat ki partnereinkből. Legyünk tehát elnézőek és segítőkészek kérdéseik megválaszolásában. Piázó, szivarozó embernek illetlenség tüzet adni!! Cigaretta elnyomását határozott mozdulattal végezzük, és ne kenjük vele körbe a hamutálat. A hamutálat soha ne használjuk kukának. Ne dobjunk bele gyümölcshéjakat, pl.: banán. Ne dobjunk bele celofánt vagy egyéb szemetet sem. Mindennek meg van a maga helye.

Fontos illemszabályok
Dicsérjük az ételt a házigazdának.

Mindkét asztalszomszédunkkal beszélgessünk.
Ha valami nincs a közelünkben (például a só), kérjük el, de ne nyúljunk át érte az asztalon.
Ne beszéljünk tele szájjal.
Társalgás közben ne hadonásszunk az evőeszközzel.
Ne nyaljuk le az ujjunkat.

Dohányzás előtt érdeklődjünk, szabad-e, ha igen, kínáljunk. (csak szűk társaságnál célszerű)